Compó


compo1.jpg

Származás, elterjedés, élettér: Elterjedése Európában Nagy Britanniától egészen Oroszországig tehetõ, jelentõs állományai élnek Írország melegebb vizeiben. Egyaránt megél kisebb és nagyobb tavakban, folyókban, mocsarakban, lápokban is elõfordul, a kárász mellékhalaként fordul elõ. Oxigénigénye csekély. Kedveli az iszapos aljzatú lassú folyású vízszakaszokat. Dús növényzet között érzi biztonságban magát. Hazánkban a patakokat és a táplálékban szegény tározókat kivéve minden folyó és állóvizünkben megtalálható. Németországban, a pontyos tógazdaságokban tenyésztett hal, néhol többre becsülik húsát a pontyénál

Testfelépítés: Zömök testû vaskos hal, testszíne jellegzetesen palackzöld, oldala ezüstös zöldes, hasa piszkosfehér, de gyakori az egészen aranysárga színû compó is. Úszói lágy sugarúak erõteljesek lekerekítettek. Kültakarója rendkívül síkos nyálkás (régen a nép doktorhalnak nevezte, azzal magyarázva, hogy a beteg halak a compók testéhez dörzsölve magukat gyógyulnak meg), pikkelyei aprók erõsen bõrbenõttek. Érzékszervei közül az ízérzékelése a legkifinomultabb, látása apró szemei miatt gyengébb, szag és ízérzékelését segíti a szájszögletében található 1 pár apró bajússzál.

Szaporodás, egyedfejlõdés: Ívása május-június hónapban történik, amennyiben az idõjárás kedvezõtlen akár hetekkel is elhúzódhat, ilyenkor általában a beérett ikra gond nélkül felszívódik a hal testében, elenyészõ esetben következik csak be tömeges halpusztulás. Ikráit a felmelegedõ sekély vízben lévõ növényekre rakja. a kikelt lárvák a szikzacskó felszívódásáig a növényszálakon függenek, utánna elindulnak élelemért. Az elsõ idõszakokban mivel igen kicsik, csak planktonikus szervezeteket, illetve algákat fogyasztanak. Növekedése táplálékban, gazdag vizekben is lassúnak mondható 50 cm-es testhosszúságot és 2,5-3 kg-os testsúlyt érhet el.

Táplálkozás: A compó apróállatevõ, de elõszeretettel fogyasztja a növények zsenge hajtásait és a vízben élõ algákat, moszatféléket. Fogyasztja a férgeket, kagylókat, csigákat, kedvenc tápláléka az iszapos részeken elõforduló szúnyoglárva, ami természetesen a legjobb csali, ha horgászunk rá.