Kárász


karasz11.jpg

Elterjedés, élõhely: A kárász Európa minden folyó illetve álló édesvizében elõfordul, kivéve a hideg vízû mély tavakat sebes folyású patakokat. Oxigénigénye csekély, így mocsarakban lápokban is elõfordul. Tavakban a gyorsan felmelegedõ, partmenti vizekben tanyázik elõszeretettel, nádtisztások szélén, hínarasokban találja meg igazán kedvezõ életfeltételeit. Csak a télvíz idején húzódik a mélyebb vizekbe, a nyugalmi idõszak idején.

Testfelépítés: A kárász magas testû, oldalról kissé lapított hal. Két faja él Magyarországon, az ezüstkárász és a széles kárász. A megkülönböztetésük nem okoz nagyobb gondot, mivel a széles kárász magasabb hátú és a faroktájékon egy sötét folt található. Feje kicsi, szája csúcsba nyíló. Testszíne hátoldalon sötétbarna, oldalán az aranysárgától az ezüstszürkéig minden színben elõfordul (aranykárász), hasa piszkosszürke. Pikkelyei aprók, kissé bõrbenõttek. Úszói világosszürkék, hátúszójának elsõ sugara, kemény fogazott, ún. bognártüske.

Szaporodás, egyedfejlõdés: Ívása május-június hónapban kezdõdik, szakaszosan folyik. A kárászok között kevés a hím ivarú (tejes), így gyakran elõfordul, hogy a pontyfélék családjába tarozó halakkal összeívik, gy létrejöhetnek hibrid egyedek. Növekedése lassú, még táplálékban, gazdag vizekben is, sõt ahol az állomány sûrû, csököttek maradnak a halak, nem nõnek meg 10-20 cm-nél nagyobbra

Táplálkozás: Az ikrából kikelõ lárva az elsõ idõszakban planktonikus szervezeteket fogyaszt, kandicsrákot, vízibolhát, kerekesférget. Késõbb áttér az apró növényi és álllati szervezetek fogyasztására, fiatal növényi hajtásoktó kezdve férgek, csigák, kagylókig minden szerepel étlapján. A pontynak táplálék konkurense ezért állományának nagymértékû elszaporodása miatt kárt tehet a többi nemes halállományban, gyérítését ragadozóhal betelepítéssel oldják meg.