Lénai tok


scanimage0011-1023x767.jpg

Az arcorr nagyon vékony, hosszú, hegyes, felfelé görbülő. Teste feltűnően karcsú. A bajuszszálak hátrafelé simítva a felső ajkat meg sem közelítik. A hát sötét, a has fehér

Ismertetőjegyek: 
Teste hengeres, feje kúpos, orra megnyúlt. Hosszú és sima bajuszszálai közelebb erednek az orrcsúcshoz, mint a szájnyíláshoz, s hátrasimítva a felső ajkat elérik. Alsó állású szája közepes méretű. Alsó ajka középen megszakított, felső ajka – szintén a középtájon – az alsó ajak felé enyhén becsúcsosodik. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójában 30-56, farkalatti úszójában 17-33 úszósugár található. Vértjei beolvadnak a test színébe, attól élesen nem különülnek el. Vértpikkelyeinek száma a háton 10-20, az oldalán 32-62, a hason 7-16 (20). Testszíne a háton barnásfekete vagy barnásszürke, halványabb árnyalatban hasonló az oldala is, a hasa fehéres. Testhossza elérheti a 3 métert, tömege a 100 kilogrammot.

Környezet:
A fajnak három formáját írták le a vonulás tekintetében. Az Ob és Jenyiszej folyókban élő vándorló forma életének nagy részét a tengeröblökben és a folyótorkolatokban tölti, de szaporodáskor akár 2-3 ezer kilométert is felúszik a folyókon. A Léna, Jana, Ingyigirka és Kolima folyókban honos folyóvízi forma egész életét édesvízben tölti, s csupán rövid utat tesz az ívóhelyekig. A Bajkál és Zajszan tóban élő tavi-folyóvízi forma a környező folyókba, a Szelengába és az Angarába vonul fel ívni.

Táplálék: 
A kifejlett tokok táplálékát főként fenéklakó gerinctelen szervezetek alkotják, de néha kisebb halak is szerepelnek étlapjukon. Egyes megfigyelések szerint kedvelik a fiatal botos kölöntéket.

Szaporodás: A lénai tok hímjei általában 17-18, a nőstényei 19-20 éves korukra érik el ivarérettségüket, de ezután sem ívnak minden évben. Az ikrások 3-6 évenként, a tejesek 2-4 évenként érlelik be ivartermékeiket. Ívása június–júliusban zajlik, ikráját a gyorsan áramló folyószakaszok kavicsos aljzatára rakja. Az ikraszemek száma 16,5-144 ezer között változik, átmérőjük 2,4-2,9 mm.

Elterjedés:  A lénai tok a tágabb elterjedésű szibériai toknak állandóan folyóvízben élő formája, amely a Lénában, Janában, Ingyigirkában és a Kolimában él. Hazánkba 1981-ben került. A szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet abból a célból importálta, hogy kecsegével keresztezve egy gazdaságilag jelentős hibridet állítson elő. Természetes vizeinkbe nem telepítik, de 1996-97-ben – a hatóság engedélye nélkül – több száz kilogramm hibridet helyeztek ki a Drávába. Néhány horgásztóba is betelepítették.

  • Dráva, Pécsi-tó,
  •  
  • Jóléti-tó (Újlőrincfalva, Heves megye),
  •  
  • Bikazugi-Holt-Körös (Szarvas).
  •  
  • HALDORÁDÓ HORGÁSZTÓ (Lajosmizse)


Horgászata: A legelterjedtebb módszer a tokfélék horgászatban a fenekezés. Úszós készségre ritkán kap, inkább csak akkor, ha a horgot a fenék felett úsztatjuk A tokfélék táplálkozását apróállatok, a vízben élő férgek, fenéklakó gerinctelen élőlények alkotják. A nagyobb kifejlett példányok a fenék közelben mozgó kishalakat - élőt és elpusztultat - előszeretettel fogyasztják.
Horgásztársaink közül többen fogtak már Lénai tokot csukázás közben, élő kishallal.
A legelterjedtebb csali a giliszta vagy ritkább esetben a nadály. Ezekből nem árt jó néhányat felfűzni a horogra, úgy hogy szépen lelógjanak (gilisztacsokor) . Tapasztalatunk alapján eredményesebben fogható, ha a gilisztacsokor mellé felfűzünk még néhány csontit is.
Kapását sokan összetévesztik a nagyobb testű pontyok kapásával.
A Lénai tok előszeretettel tartózkodik az etetésünk közelébe, így sokszor előfordul, hogy a horog nem szájba akad. Az így megakasztott tokot fáradságos munkával tudjuk a partra húzni, nem egyszer 45-50 perces fárasztás szükséges hozzá.
A szájba akadt tokok fárasztása, partra emelése viszonylag problémamentes, 5-15 perces fárasztással elvégezhető.
A partra emelés után ajánlatos egy nagyobb méretű pontymatrac használata, hiszen a méretes példányok elég sérülékenyek. Fotózásig vízben kell tartani érzékenysége miatt.